Világvége 7 kell egy csapat

Szinte minden írásomban, és minden beszélgetés során felvetődik egy igen fontos kérdés.

Kiből áll a csapatunk, csoportunk?

Fontos ez még akkor is, ha nem mi vagyunk a vezetők, semmilyen tisztséget nem töltünk be. Hiszen a csapat összeállítása lét kérdés, szó szerint. Ettől függhet a túlélésünk, akár 80-90%-ban. Egyedül nem fogunk tudni megoldani nagyon sok dolgot, viszont, ha rossz a csapat összeállítása, akkor az talán még hátrányosabb.

Kikben gondolkodhatunk?
-család
- barátok
- környéken élő ismerősök, szomszédok
- egyéb társaságok akikkel összejárunk, sporttársak, hasonló érdeklődésű emberek
- idegenek

Minden kategóriában vannak, lesznek olyanok, akik igazából használhatatlanok. Ha ők nem a családból kerülnek ki, akkor ilyen esetben el is dobhatjuk azt a kapcsolatot, mert vagy visszahúz, vagy fölösleges terhet jelentenek, akadályoznak.

Ha a családban van olyan aki elsőre nem jó semmire, akkor már csak a család miatt is a társadalom, és Isten által ránk rótt elvárás, hogy segítsünk neki. Igyekezzünk ezt úgy tenni, hogy kis idő elteltével ő is tevékeny és hasznos tagja legyen a csapatnak. Ez igazából nekünk is, neki is nagyon fontos.

Család.

Az első és legfontosabb kötelék rendszerünk. Alaposan ismerjük egymást, remélhetőleg tudjuk kitől mit várhatunk, ki mire képes, mit tud hozzátenni a közös célhoz. Fontos, hogy eddig is együtt voltunk, így sok olyan dolog, ami idegenekkel szemben kellemetlen, itt remélhetőleg nem, vagy kevésbé számit, ilyenek pl, hogy esetleg egymás előtt vagy egy tárben kell öltözni, fürödni, aludni. 

A család alapvetően is összetartó, nagyjából meg van a vezető, kialakultak az erőviszonyok.

Barátok.

Majdnem mint a család, de figyelem, itt valóban a BARÁTOKról beszélek. Nem netes haverok, nem ivócimborák, nem a munkahelyi haverok!! BARÁTOK!! Akik mindent és bármikor megtesznek egymásért! Itt is jól ismerjük egymást. 

Mivel a barátság nem egyik napról a másikra alakul ki, alapja a kölcsönös tisztelet, szeretet, megbecsülés, becsület, őszinteség, és egymás elfogadása, a barátok ismerik egymást, és minden körülmények között segítenek egymásnak. Sajnos ki kell mondjam, sok esetben egy barát jóval többet ad, mint egy családtag. És pont ezek azok az értékek amikre építeni lehet a bajban.

Természetesen fontos, hogy azonos nézetet valljunk ebben a témában, vagy ha az nem, legalább fogadjuk el egymás véleményét, és tiszteljük azt annyira, hogy segítünk a végrehajtásban.

Ismerősök a környékről, egyéb társaságokból, szomszédok.

Az első körben jól jöhet, hogy ha valahol nem messze, akár a szomszédban meg tudjuk magunkat húzni, ha a saját lakhelyünkkel baj van, vagy akár az energia hiány (fűtés, áram, víz hiánya) rákényszerít, hogy mással összeköltözzünk. Ilyenkor a legkézenfekvőbb, hogy a minél közelebbi ismerősökkel összeállunk. Feltéve, hogy egyébként jó a kapcsolatunk, mert úgy minden könnyebb. Hosszabb távon azért ne gondolkodjuk ebben, hiszen mi készülők vagyunk, tervvel, lehetőséggel, megoldással. Ehez nekik semmi közük, hacsak nem rendelkeznek olyan hozzáadható értékkel, hogy a csapatunk tadjai lehetnek.

Első kérdések:
- mi magunk milyen gondolkodásúak vagyunk, hogyan tudjuk elképzelni a túlélést? 

- milyen kvalitásokkal, tudással, képességekkel rendelkezünk? 

- kiket tudnánk elképzelni magunk mellé, akár azonos gondolkodás, akár kiegészítés miatt?

- milyen dologi eszközzel tudunk hozzájárulni a csapat sikeréhez?

- mit várunk el a csapattól, annak tagjaitól?

- mik azok a körülmények, ami alá esetleg nem adnánk a legrosszabb helyzetben sem?

Ezeket nagyjából ki tudjuk találni, és ezekhez képest ttudunk gondolkodni.

Nézzük sorban.

Mi magunk milyen gondolkodásúak vagyunk, hogyan tudjuk elképzelni a túlélést? 

Ezt magunkba nézve kell eldöntenünk. Mivel a témával már eleve foglalkozunk, így biztosan van valami, akár halvány elképzelésünk a további megoldásokról, életvitelünkről. Van elképzelésünk hova, hogyan, esetleg kivel megyünk, ott milyen életberendezkedést alakítunk ki, milyen képességeink vannak, és azokat hogyan szeretnénk felhasználni. Valószínűleg több lépcsős megoldásban gondolkodunk, úgy az oda vezető úttal, mint a további idővel kapcsolatban.

Milyen kvalitásokkal, tudással, képességekkel rendelkezünk? 

Gondoljuk végig, hogy ha egyedül lennénk, milyen feladatokkal találkozunk, és azokat hogyan tudjuk megoldani? Lehet ez maga az út, berendezkedés, vadászat, élelmiszer termelés/szerzés, a lakhelyünk ellátása, önmagunk fenntartása, gyógyítása, másoknak nyújtható segítség, illetve adott esetben mivel tudunk hozzájárulni a saját csapatunk túléléséhez.

Kiket tudnánk elképzelni magunk mellé, akár azonos gondolkodás, akár kiegészítés miatt?

Milyen hozzáállású, gondolkodású, képességű társakat keresünk, és ebből a nézetből kik azok a lehetséges személyek, akik rendelkeznek ezen tulajdonságokkal, tudással? Kik azok a várható társak közül, akikkel nehezebben jövünk ki, de esetleg a személyükre valamilyen kból mégis szükségünk van? Kik azok, akikkel nagyon jó a kapcsolat, bármilyen kérdésben mellénk állnak, még akkor is, ha esetleg a személyük kevésbé fontos, vagy kevesebb segítséget tud adni azon túl, hogy vita esetén növelik a szavazó táborunkat?

Milyen dologi eszközzel tudunk hozzájárulni a csapat sikeréhez?

Ezek lehetnek különböző szerszámok, gépek, rádió technika, jármű, olyan speciális eszközök, amik máshol kevéssé megtalálhatók, fegyverek, élelmiszer, vagy energiahordozó készlet, túlélő vagy egészségügyi felszerelés, esetleg éppen maga a búvóhely, terület.

Mit várunk el a csapattól, annak tagjaitól?

Hogy a magunk túléléséért magunk mit tudunk esetleg tenni, azt nagyjából tudjuk, vagy legalábbis elképzeltük. De a csapatnak ki kell egészítenie a mi tudásunkat, ahogy nekünk is az övékét. Ha valamiben gyengébbnek érezzük, tudjuk magunkat (ez igen nehéz felismerés, és sok lelki, pszichikai munkát is igényelhet), azt másoktól várjuk el. Tudnunk kell, hogy kitől melyik képességet várjuk, hogy ha kell, rajtunk segítsen.

Mik azok a körülmények, ami alá esetleg nem adnánk a legrosszabb helyzetben sem?

Van egy jelenlegi életszínvonalunk, amit így vagy úgy, de igyekszünk tartani. Na de mi az a szint, ami alá semmiképpen nem megyünk, akár valamilyen ideológiai, akár fizikai meggondolásból? Mire gondolok? Ideológia lehet az, hogy ha már valamit elértem, akkor abból nem akarok leadni, nem akarok olyanokkal közösködni, akik szerintem nem érdemlik meg, szégyenlős vagyok, és bizonyos közelség vagy esetleg meztelenség határát nem vagyok hajlandó átlépni, nem tudok állatot ölni, még ha ételnek is kell, stb. Fizikai határ lehet az, hogy mennyire bírom a hideget, meleget, mekkora távolságot tudok gyalogolni, tudok-e aludni, tartósan élni esetleg barlangban, vagy sátorban, mekkora terhet tudok emelni, vagy cipelni.

Ha a fenti kérdésekre megadjuk a választ, ami sok esetben nem is olyan egyszerű, akkor legalábbis fejben, már elkezd kialakulni maga az a kör, akikre számíthatunk, akiket el tudunk képzelni magunk mellé. Szerencsés estben ők azok, akikkel egyébként is beszélünk néha a terveinkről, esetleg maguk is osztják a nézeteinket, egyet értenek velünk.

Ilyenkor egyszerűen írunk egy listát, ezt tehetjük fejben, de célszerűbb valamilyen írott formában, és a személyeket egyenkét átnézve tudunk szelektálni, esetleg idő közben újabb személyekkel a listát kiegészíteni. Mindenképp említsük meg az illetőknek, hogyan képzeljük el a lehetséges túlélést, kérdezzük őket véleményükről, gondolatainkról. Ha valaki elzárkózik ettől, akkor még nem biztos, hogy végleg kiesett a körből, mert lehet, hogy ha eljön az idő akkor ő is belátja hogy rosszul döntött.

Az írásról jutott eszembe!!

Sokan (ilyeneket magam is ismerek) manapság már gyakorlatilag nem ismerik a papír-ceruza kombót, maguk folyóírással már alig tudnak írni, mert egyszerűen a kütyük mellett nőttek fel, az megy nekik. Na de mi van ha nincs kütyü? Akkor bizony nincs más mint a papír és toll vagy hosszabb idő után már csak ceruza. Ezért a javaslatom az, hogy ha gépen írjuk is minden gondolatunkat (ahogy most én is teszem), legalább egy kivonatos tartalmat írjunk le egy füzetbe, amit bármikor, bármilyen körülmények között elővehetünk, átnézhetünk, ahogy én is teszem. Ez bármnikor jó lehet gondolat ébresztőnek, mankónak, illetve ezt bármikor ki tudjuk egészíteni újabb gondolatokkal.

Tisztelettel

Bálint balázs