Világvége 4 mielőtt odaérünk

Felkészülés a világvégére.

Még mielőtt odaérünk.

Sokan nem gondolnak rá, de a következő téma egy részt igen fontos, más részt érzékeny lehet sokaknak. Esetleg olyan húrokat is megpendít mint emberség-embertelenség.
De sajnos a téma, bármilyen morbid, vagy érzéketlennek tűnő, megköveteli, hogy erről is beszéljünk.

Ez az egészség.

Ugyanis hiába van hova, van mivel, és van hogy elvonulni a világ elől, ha nincs egészség ott halunk meg úgy, hogy ránk sem találnak.

Sajnos ebben az is benne van, hogy vannak olyanok, akik gyakorlatilag ( saját hibából vagy éppen önhibájukon kívül) alkalmatlanak a túlélésre, ha csapathoz tartoznak, csak nyűg a csapat vagy csoport nyakán, ha nem tudnak olyan speciális tudást felmutatni ami ezt ellensúlyozza.

Vannak olyan dolgok amiken lehet, és vannak amiken nem lehet segíteni hosszú távon.

Mikre gondolok?

Mindenki látott már zombi filmeket, kik az első áldozatok?

Az öregek, az elhízottak, a gyors és/vagy kitartó mozgásra alkalmatlanok, gyengék, betegek, vakok, rokkantak. Sajnos nekik nehéz segíteni, és ki kell mondjuk, bármilyen fucsa, vagy embertelen is, de végletes helyzetben általában nem is kell segíteni rajtuk. Miért? Mert nagyon kevés kivételtől (pl. speciális tudás, vagy képesség) eltekintve nincs rájuk szükség, azaz nem használhatók, csak terhet jelentenek fizikailag, és mentálisan is. Furcsa, de ha közeli hozzátartozóról van szó, akkor egyszerűbb a dolog, hiszen az ő józan érdeke is a mi megmenekülésünk, így ha reálisan gondolkodik, akkor esélyt ad nekünk esetleg akár önnön maga feláldozása árán is.

Mit tudunk magunk is megtenni a célért?

Alapvető, hogy a túlélő (készülő, prepper) egy gondolkodásmód, egy életstílus, melyet lehet szigorúbban vagy lazábban venni, de ők nem a hétköznapi emberek, akik zombikajává akarnak válni, és ezért hajlandóak tenni is.

Aki előre gondolkodik, oly módon figyeli a környezetet, ahogy mások nem, edzi magát, egészségesen él, formálja, edzi tudatát, vigyáz magára, mert tudja, hogy ha beüt a vég, akkor első sorban csak magára számíthat, esetleg a családjának, csapatának is szüksége van rá, úgy fizikailag mint mentálisan.

Elhízás.
Népbetegség lassan az egész világ fejlett részén, csak magunk tudunk ellene tenni.
Senki se higgye el, hogy bevesz reggel két piros, és délben egy zöld tablettát, vagy megesz valamit, és attól lefogy. Lefogyni csak az energia bevitel kontrollálásával/csökkentésével, és mozgással lehet. Ennek egyik fontos hozadéka, a test jobb külső és belső srtapabírósága, a jobb egészség, erősebb felépítés, jobb tartás. tehát ha mozog az ember ( lehetőleg változatosan, és akár szakértő irányítással) akkor mindenben jobb lesz.

Vérnyomás, szív problémák.
A vérnyomás is sok esetben redbe hozható, ha annak pl elhízás az okozója, sajnos más esetekben nehézkes. Viszont súlyosabb esetben folyamatos gyógyszerezést igényel, mely szélsőséges környezeti helyzetben nehezen, vagy nem megoldható.

Allergia, érzékenység.
Sajnos megint csak népbetegség a rettentő mennyiségű kemikália és sokszor átgondolatlanul, vagy éppen szükségszerűen kialakított elétkörülmények miatt.
Az allergia sok esetben kezelhető, akár természetes módon erősen csökkenthető, illetve ha kiderül mi okozza, akkor segíteni is lehet rajta. Nagyon sok mű és természetes orvosság, gyógyszer is van ellene, igyekezzünk természetes megoldást keresni, lehetőleg termelhető vagy gyűjthető gyógynövények formájában. Az immun erősítés minden esetben nagyon jó.
Sajnos sok olyan élelmiszer és egyéb érzékenység van, amin nehéz segíteni, csak az adott termék elhagyása lehet a megoldás,ilyenkor alaposan képezzük ki magunkat ( akár probálgassuk ) mit ehetünk, mit nem.
Lehetőleg hagyjuk el a feltehetően vagy igazolhatóan allergén anyagokat az életünkból.
Ne használjunk alumínium tartalmu dezodorokat, szinező vagy illat anyag tartalmú tusfürdőt, egyéb kemikáliákat, és a sor igen hosszú. De valahol el kell kezdeni, ha kis lépésekkel is.

Példa:
Sosem voltam allergiás, nem is tudtam a fogalomról, egészen csernobilig. Onnantól macskaszőr, házipor, vadkender, füvek, fák virágai és ki tudja milyen allergiám fejlődött ki annyira, hogy 10-15 évvel ezelőtt már az augusztusi időszakot, illetve annak egy részét vagy tenger mellett, vagy külföldön hegyekben kellett töltenem, vagy éjszakánként rendszeres látogatója voltam az ügyeletnek, mert nem kaptam levegőt. Ez annyira elhatalmasodott, hogy ebben az időszakban nem ihattam gyümölcs teát, nem ehettem narancsot, mandarit, nem ihattam gyümölcsleveket, és pl feleségem nem festhette a haját... Anyósnak volt macskája, és szegény hiába takarított ki mindent, ha tudta hogy megyünk, ott a halálomon voltam. Hörgő tágító inhaláló szpré nélkül nem léphettem ki a házam ajtaján. Durva időszak volt.
Míg nem, egyik természetgyógyász haver mondta, macska allergiás is vagy? Igen. Akkor szerezz otthonra macskát.
Úgy ahogy van lehülyéztem, hogy meg akar ölni, de ő csak mosolygott és biztosított arról, hogy komolyan monta.
Azóta van macskánk, és az utóbbi 5 évben az allergia olyan szinten elkerül, hogy már csak a vadkender időszakban kell csak kis mennyiségű és igen gyenge ovosság, semmi más. A fulladás, tiltások, és egyéb komoly tünetek immár a múlté.

Szem problémák.

Gondoljunk bele, ha erős szemüvegünk van, ami nélkül nem tudunk vezetni, dolgozni, akkor annak sérülésekor mit teszünk? Már ha nem lesz optikus aki csináljon másikat. Magam nem vagyok a szem műtétek híve, csak ha nagyon komoly a helyzet, de sok eset van, amikor étkezés vag életmód váltással, ha kis mértékben is, de lehet segíteni a problémán, vagy azt enyhíteni. 

Tartalék szemüveg legyen több is, több helyen.

Időnként vizsgáltassuk ki magunkat.

Terheléses EKG, tüdő, szív, vérkeringés, csontsűrűség, lehetőleg minden, a hajhullástól a bokasüllyedésig. Ha olyan a probléma, igyekezzünk megoldani, vagy tájékozódni, hogyan tudunk azzal együtt élni, akár hosszabb távon.

Példa: 

Egy önellátó-túlélő fórumon olvastam, hogy otthoni étel termelésről folyt a szó. A kérdező elmondta, hogy lakótelepen lakik, csak egy kis erkélye van, ő maga semmilyen műszaki, vagy más hétköznapi dologhoz nem ért, a munkája informatikus, a felesége irodista munkakörben dolgozik. Maga liszt és tej érzékeny, erős szemüvege van, a gyerekei is különböző étel allergiáktól szenvednek. 

Ezek után kért segítséget a túléléshez. 

Én őszintén leírtam, hogy sajnos nem, vagy alig lehet segítséget adni, vagy javasolni ilyen helyzetben, mert teljes életmód és lakhely váltásra volna szükség, legalább ahoz, hogy a túlélés kis szikrája megjelenjen, egyéb esetekben, ők az áldozat szerepét fogják betölteni.

Na erre kaptam mindent, hogy milyen embertelen és aljas vagyok, de kérdem én: tegye fel a kezét, aki egy ilyen családot maga mellé venne, támogatna, segítene? Lehet, hogy embertelen a kijelentésem, de ha ezt megteszem, magam, a családom, csapatom is veszélybe sodrom. Ez pedig szélsőséges helyzetekben nem elvárható.

Tisztelettel

Bálint Balázs