A világvége előtt
A bejegyzést/cikksorozatot pár éve írtam, de még nem tettem közzé, sajnos a jelen Ukrán helyzet előhozta a piszkozatot, és úgy gondoltam, sokakat megnyugtat, vagy éppen felkészít, ha a témáról alkotott gondolataimat megosztom.
Figyelem! lehet, hogy az írásokkal kicsit ugrálok előre vagy hátra a tenni, vagy tudnivalókkal, kérem ezt nézzék el nekem, és értelmezzék egyben a cikksorozatot, minden részét a maga helyén.
Felkészülés a világvégére.
A felkészülés nagyon sok részből áll, és ezek között fontos helyet foglal el havaria esetén a menekülés, túlélés megtervezése. Még akkor is, ha semmi baj nem lesz, érdemes néha elgondolkodnunk a "jobb félni mint megijedni" vagy "bízz Istenben de tartsd szárazon a puskaport" elv szerint.
A felkészülés nagyon sok részből áll, és ezek között fontos helyet foglal el havaria esetén a menekülés, túlélés megtervezése. Még akkor is, ha semmi baj nem lesz, érdemes néha elgondolkodnunk a "jobb félni mint megijedni" vagy "bízz Istenben de tartsd szárazon a puskaport" elv szerint.
Meggyőződésem, hogy ha semmi tevőlegeset nem teszünk, csak fejben eljátszunk a gondolatokkal, akkor is igen sokat tettünk, ugyanis vészhelyzetben nem kell az adott megoldást keresni, csak a fejben lévő változatokból kell választani, és azt végrehajtani.
Honnan kezdjük?
Kell egy terv...
Elindulunk, odaérünk, de mit tegyünk előtte, közben, és utána?
Először gondolkodjunk el az alábbiakon.
Fizikálisan, mentálisan felkészültünk-e?
Van-e mivel menekülni?
Van-e olyan hely, telek, tanya, ismerős, ahova ilyen estben mehetünk, akár hosszabb, akár röidebb időre.
Van-e elegendő olyan készlet (jellemzően max egy hétre) amit azonnal magunkkal tudunk vinni?
Első rész.
- Fizikai és mentális felkészültség.
Alapvető nézet, hogy a semminél minden több.
Menjünk kirándulni, sétálni, ha tehetjük edzéseken erősítsük magunkat, kitartásunkat.
Olvassunk esetleírásokat, olyan írásokat ahol ötletelnek, gondolkodnak. Több szem többet lát, több fej többet talál ki.
Gyakoroljunk, indulásra, útra, bepakolásra, egyebekre. Nem kell éjszakai riadó a családnak, de pl ha szervezünk egy sétát, akkor a tudtuk nélkül is járhatunk a menekülési utakon, ismerjék meg ők is azt.
Autóval járjuk le időnként a tervezett menekülési utakat nappal, és fontos, hogy éjszakai is, mert ahol nappal eltalálunk, éjjel egészen másképp néz ki minden. Figyeljük meg az esetleges útlezásárokat hova tudják majd kihelyezni, keressünk kerülő utakat, legyünk felkészülve arra is, ha pl világítás nélkül kell mennünk az úton autóval, motorral, kerékpárral. Ha lehet, és a technikánk engedi probáljuk meg nagyobb tempóval is lejárni az utat, ki tudja mennyire kell majd sietnünk. Azt is modellezzük, legalább fejben, ha más arra megy, és esetleg elállja az utunkat, mit tudunk tenni, merre tudunk kerüni, nehogy beszoruljunk.
Példa. A külvárosokban jellemző minden településen, hogy sok földúttal is csatlakozik a környező utakhoz, településekhez. Ezeket akár kerékpáros vagy gyalogos kirándulások utján le tudjuk járni. Ha lezárás van, mindent általában nem tudnak zárni, jellemzően inkább a főutakat torlaszolják, de mellette a mezőn, kiserdőben el lehet sunnyogni.
Példa. Egyik barátom a gyerekeivel szinte minden hétvégén kirándult egy bizonyos helyre, a házuktól nem messze. Éjjel és nappal is többször mentek, kis szalonnázás, játék, csillag nézés is volt, hogy ne unják meg a kölkök. Majd pár év múlva amikor a gyerekek megértek rá, azt mondta, ha bármi baj van, akkor ott találkozunk ahova menni szoktunk, ha nem vagyok ott, előbb vagy utóbb megérkezem, várjatok meg. És ezek után a gyerekek tudták akár bekötött szemmel is az utat.
Nyugodtan járjuk végig fejben a lehetőségeket, agyaljunk minden változaton, hogy ha oda jutunk, már ne kelljen gondolkodni a megoldáson, csak a megfelelőt kelljen előhúzni a pakliból.
Ha nagyobb városban élünk, tegyünk le a tömegközlekedésről, várhatóan csak magunkra, a tudásunkra leszünk utalva.
Példa. Budapest, elég speciális hely, részben a mérete, részben központi helye miatt (Itt törnek ki az első balhék, ide érkezik az első csapás), viszont pl. a belvárosban nagyon sok az átjáróház, sokszor a padláson, a háztetőn, vagy a pincében lehet a szomszéd házba átjutni, rengeteg kisebb-nagyobb utca van, ha arra lakunk, azokat ismerük ki. Szükséghelyzetben akár egy pincében, vagy egy régi padláson vagy háztetőn meg tudjuk húzni magunkat időlegesen.
Ha nagy a baj, ne számítsunk a GPS rendszerekre, mobiltelefonokra. Tanuljunk meg térképpel tájkozódni, tájolni, és természetesen szerezzünk is be megfelelő térképeket. Nekem minden autóban van olyan térkép, ami országos autós térkép, gyakorlatilag minden autóval járható útat mutat, és több mint 200 település utca szintű térképét is tartalmazza betürendes keresővel. E mellé a kiszemelt területekről szerezzünk be túrista térképeket, ezek nagyon jól használhatók, mert pl. a túraútvonalak színjelzését, tájékozódási pontokat, akadályokat, és magassági vonalakat is tartalmazzák.
Tanuljuk meg az irántű, tájoló használatát, ismerjük meg a térképek jeleit (nevezetes helyek, fák, magasságvonal, stb) és legalább az esthajnal csillagot találjuk meg az égen.
Ha lehet végezzünk el egy túravezető tanfolyamot, ott mindent megismerhetünk.
Ismerjük meg a kézi (URH-CB) rádós forgalmazás lehetőségeit, határait, jól jöhet információszerzésnek, konspirációhoz.
Tanuljuk meg legalább a hazai egy számos főútvonalak irányát, az érintett nagyobb települések nevét. Ha ezt tudjuk, és ismerjük, hogy a rendszert hogy számozzák, akkor ha az ismert helyeinktől messze eljutunk egy útra és látunk egy jelzést, legyen némi fogalmunk merre lehetünk.
Ne essünk kétségbe ha eltévedünk, tudjuk mit tegyünk. Ha van áram, és vannak fények, akkor a fényszennyezés mértékéből tudni lehet merre van nagyobb város. Százhalombatta fényeit pl akár 30-40 km-ről is lehet látni egy nagyobb dombról, nem lehet semmivel összekeverni.
Tanuljunk késes, szabadkezes, és egyéb önvédelmi, vagy éppen támadó technikákat. Szinte mindenből lehet fegyver, de ezek használatát, lehetőségeit ismerni kell. Ismerjük meg a kötéltechnika és a csomózás lehetőségeit. Fel kell készülnünk arra is, hogy esetleg a megszeppent tudatlan eltévedt hülyegyereket kell megjátszanunk, jól jöhet. :-))
Ha tehetjük vonuljunk el sátorral, vagy akár a nélkül több napra az erdőkbe, erre ajánlom pl a bozótműves túrákat, ahol sok értékes tudással lehetünk gazdagabbak. Olvassunk bushcraft leírásokat, könyveket, ha csak pár dolog marad meg a fejünkben, már jó. Tegyünk nagy teljesítménytúrát, erre szerintem az egyik legjobb (pártállástól és nézettől függetlenül) a kitörési emléktúra, vagy a rongyos gárda emléktúra, de igen sok van minden évben szerte az országban.
Példa. Csinálhatunk játékot is belőle. Anno haverokkal a Rám szakadékban versenyfutást rendeztünk fentről le és vissza. Jó móka, és nagyon jó edzés volt, többször megcsináltuk, ahol a terep engedte, akár farönkkel a vállunkon.
Végezzünk el elsősegély tanfolyamot. Tudom a jogosítványhoz kell, de emelje fel a kezét, aki használható tudásra tett szert ilyen módon. Az én időmben nem is foglalkoztak vele, bár papírom van róla, de minek.
Ha ezeket átgondoljuk, mit tudunk, mit nem, és kiegészítjük a tudástárunkat csak a fentiek egy részével, akkor nagyban megnöveljük a sikerünk, éles helyeztben az életben maradásunk esélyeit.
Tisztelettel
Bálint Balázs
Honnan kezdjük?
Kell egy terv...
Elindulunk, odaérünk, de mit tegyünk előtte, közben, és utána?
Először gondolkodjunk el az alábbiakon.
Fizikálisan, mentálisan felkészültünk-e?
Van-e mivel menekülni?
Van-e olyan hely, telek, tanya, ismerős, ahova ilyen estben mehetünk, akár hosszabb, akár röidebb időre.
Van-e elegendő olyan készlet (jellemzően max egy hétre) amit azonnal magunkkal tudunk vinni?
Első rész.
- Fizikai és mentális felkészültség.
Alapvető nézet, hogy a semminél minden több.
Menjünk kirándulni, sétálni, ha tehetjük edzéseken erősítsük magunkat, kitartásunkat.
Olvassunk esetleírásokat, olyan írásokat ahol ötletelnek, gondolkodnak. Több szem többet lát, több fej többet talál ki.
Gyakoroljunk, indulásra, útra, bepakolásra, egyebekre. Nem kell éjszakai riadó a családnak, de pl ha szervezünk egy sétát, akkor a tudtuk nélkül is járhatunk a menekülési utakon, ismerjék meg ők is azt.
Autóval járjuk le időnként a tervezett menekülési utakat nappal, és fontos, hogy éjszakai is, mert ahol nappal eltalálunk, éjjel egészen másképp néz ki minden. Figyeljük meg az esetleges útlezásárokat hova tudják majd kihelyezni, keressünk kerülő utakat, legyünk felkészülve arra is, ha pl világítás nélkül kell mennünk az úton autóval, motorral, kerékpárral. Ha lehet, és a technikánk engedi probáljuk meg nagyobb tempóval is lejárni az utat, ki tudja mennyire kell majd sietnünk. Azt is modellezzük, legalább fejben, ha más arra megy, és esetleg elállja az utunkat, mit tudunk tenni, merre tudunk kerüni, nehogy beszoruljunk.
Példa. A külvárosokban jellemző minden településen, hogy sok földúttal is csatlakozik a környező utakhoz, településekhez. Ezeket akár kerékpáros vagy gyalogos kirándulások utján le tudjuk járni. Ha lezárás van, mindent általában nem tudnak zárni, jellemzően inkább a főutakat torlaszolják, de mellette a mezőn, kiserdőben el lehet sunnyogni.
Példa. Egyik barátom a gyerekeivel szinte minden hétvégén kirándult egy bizonyos helyre, a házuktól nem messze. Éjjel és nappal is többször mentek, kis szalonnázás, játék, csillag nézés is volt, hogy ne unják meg a kölkök. Majd pár év múlva amikor a gyerekek megértek rá, azt mondta, ha bármi baj van, akkor ott találkozunk ahova menni szoktunk, ha nem vagyok ott, előbb vagy utóbb megérkezem, várjatok meg. És ezek után a gyerekek tudták akár bekötött szemmel is az utat.
Nyugodtan járjuk végig fejben a lehetőségeket, agyaljunk minden változaton, hogy ha oda jutunk, már ne kelljen gondolkodni a megoldáson, csak a megfelelőt kelljen előhúzni a pakliból.
Ha nagyobb városban élünk, tegyünk le a tömegközlekedésről, várhatóan csak magunkra, a tudásunkra leszünk utalva.
Példa. Budapest, elég speciális hely, részben a mérete, részben központi helye miatt (Itt törnek ki az első balhék, ide érkezik az első csapás), viszont pl. a belvárosban nagyon sok az átjáróház, sokszor a padláson, a háztetőn, vagy a pincében lehet a szomszéd házba átjutni, rengeteg kisebb-nagyobb utca van, ha arra lakunk, azokat ismerük ki. Szükséghelyzetben akár egy pincében, vagy egy régi padláson vagy háztetőn meg tudjuk húzni magunkat időlegesen.
Ha nagy a baj, ne számítsunk a GPS rendszerekre, mobiltelefonokra. Tanuljunk meg térképpel tájkozódni, tájolni, és természetesen szerezzünk is be megfelelő térképeket. Nekem minden autóban van olyan térkép, ami országos autós térkép, gyakorlatilag minden autóval járható útat mutat, és több mint 200 település utca szintű térképét is tartalmazza betürendes keresővel. E mellé a kiszemelt területekről szerezzünk be túrista térképeket, ezek nagyon jól használhatók, mert pl. a túraútvonalak színjelzését, tájékozódási pontokat, akadályokat, és magassági vonalakat is tartalmazzák.
Tanuljuk meg az irántű, tájoló használatát, ismerjük meg a térképek jeleit (nevezetes helyek, fák, magasságvonal, stb) és legalább az esthajnal csillagot találjuk meg az égen.
Ha lehet végezzünk el egy túravezető tanfolyamot, ott mindent megismerhetünk.
Ismerjük meg a kézi (URH-CB) rádós forgalmazás lehetőségeit, határait, jól jöhet információszerzésnek, konspirációhoz.
Tanuljuk meg legalább a hazai egy számos főútvonalak irányát, az érintett nagyobb települések nevét. Ha ezt tudjuk, és ismerjük, hogy a rendszert hogy számozzák, akkor ha az ismert helyeinktől messze eljutunk egy útra és látunk egy jelzést, legyen némi fogalmunk merre lehetünk.
Ne essünk kétségbe ha eltévedünk, tudjuk mit tegyünk. Ha van áram, és vannak fények, akkor a fényszennyezés mértékéből tudni lehet merre van nagyobb város. Százhalombatta fényeit pl akár 30-40 km-ről is lehet látni egy nagyobb dombról, nem lehet semmivel összekeverni.
Tanuljunk késes, szabadkezes, és egyéb önvédelmi, vagy éppen támadó technikákat. Szinte mindenből lehet fegyver, de ezek használatát, lehetőségeit ismerni kell. Ismerjük meg a kötéltechnika és a csomózás lehetőségeit. Fel kell készülnünk arra is, hogy esetleg a megszeppent tudatlan eltévedt hülyegyereket kell megjátszanunk, jól jöhet. :-))
Ha tehetjük vonuljunk el sátorral, vagy akár a nélkül több napra az erdőkbe, erre ajánlom pl a bozótműves túrákat, ahol sok értékes tudással lehetünk gazdagabbak. Olvassunk bushcraft leírásokat, könyveket, ha csak pár dolog marad meg a fejünkben, már jó. Tegyünk nagy teljesítménytúrát, erre szerintem az egyik legjobb (pártállástól és nézettől függetlenül) a kitörési emléktúra, vagy a rongyos gárda emléktúra, de igen sok van minden évben szerte az országban.
Példa. Csinálhatunk játékot is belőle. Anno haverokkal a Rám szakadékban versenyfutást rendeztünk fentről le és vissza. Jó móka, és nagyon jó edzés volt, többször megcsináltuk, ahol a terep engedte, akár farönkkel a vállunkon.
Végezzünk el elsősegély tanfolyamot. Tudom a jogosítványhoz kell, de emelje fel a kezét, aki használható tudásra tett szert ilyen módon. Az én időmben nem is foglalkoztak vele, bár papírom van róla, de minek.
Ha ezeket átgondoljuk, mit tudunk, mit nem, és kiegészítjük a tudástárunkat csak a fentiek egy részével, akkor nagyban megnöveljük a sikerünk, éles helyeztben az életben maradásunk esélyeit.
Tisztelettel
Bálint Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése